Szerencsés helyzetben
vagyok, mert minden évben lehetőségem van külföldre menni. Az idei tavaszon
Spanyolországban jártam – egy Madrid, Córdoba, Málaga körutat tettem. Ebben a
bejegyzésben kihagyom a csodálatos hangulatokat, épületeket, utazásokat,
tengerpartokat és ébredéseket (az öt utolsó szóban csupa ötszótagú szót írtam,
feltűnt?), és csakis arról írok röviden, hogy miért olyan boldogok a spanyolok,
és mit esznek ahhoz, hogy egészségesek maradjanak.
Először is:
Spanyolországban minden megtalálható a boldog élethez: napfény, meleg, jó
levegő, tágas, nagy terek, rengeteg tenger, és az a jellegzetes „nem
idegeskedem” hozzáállás, amely annyira kellene ide, kelet-Európába is… Nem
idegeskednek, nem szólnak be, nem dudálnak, mindenki kivárja a sorát… Óh,
istenem! Az éttermekben kapható, jellegzetes spanyol ételek többsége amúgy TK-s
szemmel rémisztő – amíg meg nem látjuk, hogy milyen szívesen készítik és milyen
kicsik az adagok. Magyar szemmel nézve minden adag olyan kicsi… Ráadásul ők is
ugyanazt eszik, amit a kedves vendég – ez eleve bizalomgerjesztő. Elég
rámutatni, „izé, azt kérem, amit az a donna eszik ott!” és már hozzák is. Mivel
kicsi az adag, esély sincs elhízni – ha mindenből csak egyet rendelünk, persze
csak akkor. Több napig ettem nem TK-s kajákat, gond nélkül… Az emésztésem
teljesen rendben volt.
Vendéglátóimnak hála, pár
napig sikerült azt enni, amit ők, és nem csak folyton a büfék és éttermek kínálatát,
bár természetesen az sem rossz! És ez magában, szinte természetesen testkontrollos,
figyeljetek csak:
- Vacsora: sült cukkini, borsó rántott hússal (na jó, ez utóbbi necces)
- Ebéd: gazpacho, sült hús gombával
- Vacsora: hagymaleves, hal párolt brokkolival
- Ebéd: karfiolleves, olasz tészta
A büfék nagy része
lehetőséget ad arra, hogy egyféle dolgot együnk, tehát szintén testkontrollos:
rántott tintahal vagy tengeri hal, rák, tészta, krumpli – ettem sütőben sült
krumplival töltött kenyeret majonézzel – tiszta keményítő… Általában egyféle dolgot
ajánlanak, még a híres paëlla is inkább csak
rizs, még ha egy kis húst is tesznek rá, de van „vegetal” változatban is. Szóval
nem volt gond, bár, őszintén, nem igazán néztem, mit eszem, arra a pár napra…
Fantasztikus volt! Minden halálosan egyszerű, kicsi, könnyen emészthető és
finom. Gondolom, nem véletlen: a nyári 42 fokokban egyrészt nem jó, ha
megromlik a fehérje, másrészt előnyös könnyen, gyorsan emészthető ételeket enni.
Ami különösen izgi, az a
spanyol vörösbor és olívaolaj, amelyet helyben termelnek, és a melasz, amit
ajándékba kaptunk – még keressük, mire jó, de az biztos, hogy igazi
specialitás, nagyon finom dolog. Nemsokára megpróbálok sangríát csinálni,
maradjatok velem, ha jól sikerül, annak a receptje is érkezik, nem is beszélve
a krumplis szendvicsről!
A blog korábbi tartalmait ITT
találod!
