A mai bejegyzésben három
dolgot gyűjtöttem össze: az ősi magyar „testkontroll” egy példáját, ami nekem
is bejött, egy kis infót a tojásról, illetve egy kiváló kezdeményezést a
szomszédos Ausztriából.
Most, egy olyan időben, amikor
mindenki várja a megváltó hidegfrontot, mindenki kókadozik a melegben és a
szervezet küzd a test lehűtéséért, nagy fejtörést okozhat, hogy mit együnk, mi
az, ami könnyen emészthető és nem álmosít el. Kutakodásaim közben találtam rá a
szalonnára és a tojásra, ezekről írok a mai blogban.
A szalonnát a magyarok olyan 1500-2000 éve eszik, amióta nem csak a
lóhús, de más állatok húsa is a diétájuk része. A második világháborúban az szovjet
fronton a katonák panaszkodtak is a lekvárra (Hitler-szalonnára), mondván, hogy
az ő gyomruk a szalonnához van szokva reggelire, így nincs elég energiájuk
küzdeni. Idézet egy akkori iratból:
„Köztudomású,
hogy a magyar embernek fő étele a leves, a szalonna és a tészta-, valamint a
húsnemű, továbbá a jó kenyér. … A magyar embernek egy darab szalonna a
reggelije.”
A szalonna jelentősége
abban rejlett, hogy viszonylag könnyen előállítható és sokáig tárolható volt, s
nem számított drága alapanyagnak. Lényegében nincs is más benne, mint zsír, illetve
némi kötőszövet, így – és ez a lényeg – testkontrollos szemmel is igen
kívánatos étel. Persze csak a kenyérszalonna, a jó húsos változat, a kolozsvári
vagy a császár, az nem!
Kenyérszalonna |
Őseink gyomrát az adag szalonna hagymával nem feküdte
meg, viszont ellátta őket rengeteg energiával.
A másik dolog, amivel
találkoztam az volt, hogy a spanyolok nagyon szeretik a tojást, szinte mindig azt esznek, nyáron is. Elkezdtem keresni ennek
az okát, hiszen a tojás a köztudatban romlandó, érzékeny étel, nem szereti a
meleget. A következőt találtam: tojás a legkönnyebben emészthető fehérje, hamar
elhagyja a gyomrot, nem terheli meg az emésztést. A tojás fehérje tiszta protein,
a sárgájában főleg zsírok és ásványi anyagok vannak (meg DNS). A legjobb a rántotta
és a főtt tojás, a tükörtojás annyira nem jó, a sok olaj/zsír miatt. Mivel főzni
sem szeretünk a melegben, a lakásban így is egy jó fülledt 28-29 fok van, csak
tojást csinálunk, az hamar megvan, és pár napig ellát minket fehérjével.
Itthon is bevezethetnék... |
A harmadik dolog mára egy
olyan matrica, amit Ausztriában
találtam. A közeli szavatossági idejű termékekre teszik, a felirat: Lebensmittel sind kostbar! Ware in ordnung.
Vagyis: „Az élelmiszer költséges/drága
dolog! A termék rendben van.” Egyre több helyen jönnek rá ugyanis, hogy a
megtermelt élelmiszer kincs, és hatalmas luxus a harmadát/felét kidobni (link és link).
Így inkább karitatív szervezeteknek adják, vagy olcsóbban eladják a termékeket –
az osztrák Spárban jellemzően féláron, és nem úgy mint itt nálunk, hogy aznap jár le
a szavatossága, hanem már hetekkel előtte, hogy legyen esély megvenni! Be is
vásároltam pár dolgot, ha már ugyanazt meg lehet kapni fél áron is…
Szép nyarat mindenkinek,
legközelebb egy jubileumi nyereményjátékkal jövök vissza!
A blog korábbi tartalmait ITT
találod!