Emberkísérlet szénhidrát nélkül

Egy barátom, akit ezer éve ismerek és mindig is duci volt, legalább 100 kiló, egyszer csak szembe jött velem a folyosón. Alig ismertem meg, mert 25 kilót fogyott. Teljesen megváltozott, kifejezetten vékony lett. Megkérdeztem, mi a titka, azt mondta nem eszik szénhidrátot – vagyis gondolom keményítőt: rizst, krumplit, kenyeret stb. Hát, mondtam, ez hihetetlen. Azért feltűnt, hogy nem volt vidám, erőtlennek, letörtnek tűnt. Meg is kérdeztem, hogy bírja, mire azt válaszolta, hogy sok önfegyelemmel mindent el lehet érni.

Ekkor jött az az ötlet, hogy én is kipróbálom, hogy egy hónapig csak húst, halat és tejterméket eszem zöldséggel. Ezért is van, hogy nem írtam addig újabb blogbejegyzést. Mivel már nagy tapasztalatom van a diétázásban, simán megoldottam, idén október 1. és 31. között.

A tapasztalataim vegyesek. Fogyni nem fogytam, talán 1-2 kiló ment lejjebb, ennyi máskor is szokott. Jobban, energikusabban nem éreztem magam, de mondjuk rosszabbul sem. A fő eredmény az lett, hogy egy hónap alatt herótom lett a hústól, most rá se bírok nézni: rettenetesen unalmas állandóan húst enni zöldséggel, mert mást ugye nem nagyon lehetett. Mert mit ehettem: csirkét, disznót, virsliféléket, sajtot, halat. Meg nyers vagy párolt, grillezett zöldséget. Majdnem a zöldségeket is megutáltam, de szerencsére nem. Sokszor bajban voltam, hogy mit egyek, mert húst köret vagy panír nélkül rendelni szinte lehetetlen, zöldségkörettel pedig sokkal drágább, mint a sima megszokott kaják (míg egy vega kaja 500-tól indul, egy húsos alsó hangon 800 körül). A húst általában frissen érdemes megcsinálni, ez volt a gyenge láncszem, bár sült húst, pörköltet sikerült pár napra előre is főzni.

Meg tudtam csinálni ezt az egy hónapot, de nem mindig volt egyszerű. Hiányzott a süti, kenyér, a bűnözés: egy kis csoki vagy lekvár. Na jó, kétszer fel is adtam, mert nem otthon voltam, hanem vendégségben vagy falun, ott nem lehetett válogatni. Az egész egy hónap nem volt nagy siker, inkább kísérlet, de nekem nem vált be 100%-osan: gondot jelentett, drágább volt, kaját rendelni alig tudtam, nagyon ki kellett gondolni, hogy mikor, mit fogok enni. Viszont tapasztaltam, hogy ezt is meg lehet próbálni, így is lehet élni egy darabig. A súlyom tehát nem csökkent, de nem is nőtt, végül is rendben vagyok, nem kellett fogynom, de kíváncsi vagyok, hogy aki tényleg fogyni szeretne, annak működik-e.

Most ott tartok, hogy alig várom a régi jó vegás kajáimat! Nekem a mérsékelt húsevés válik be, inkább, mint a szigorúan vett ilyen vagy olyan diéta.

A blog korábbi tartalmait ITT találod! 

Bölcsességek hőség idején

A mai bejegyzésben három dolgot gyűjtöttem össze: az ősi magyar „testkontroll” egy példáját, ami nekem is bejött, egy kis infót a tojásról, illetve egy kiváló kezdeményezést a szomszédos Ausztriából. 

Most, egy olyan időben, amikor mindenki várja a megváltó hidegfrontot, mindenki kókadozik a melegben és a szervezet küzd a test lehűtéséért, nagy fejtörést okozhat, hogy mit együnk, mi az, ami könnyen emészthető és nem álmosít el. Kutakodásaim közben találtam rá a szalonnára és a tojásra, ezekről írok a mai blogban.

A szalonnát a magyarok olyan 1500-2000 éve eszik, amióta nem csak a lóhús, de más állatok húsa is a diétájuk része. A második világháborúban az szovjet fronton a katonák panaszkodtak is a lekvárra (Hitler-szalonnára), mondván, hogy az ő gyomruk a szalonnához van szokva reggelire, így nincs elég energiájuk küzdeni. Idézet egy akkori iratból:

„Köztudomású, hogy a magyar embernek fő étele a leves, a szalonna és a tészta-, valamint a húsnemű, továbbá a jó kenyér. … A magyar embernek egy darab szalonna a reggelije.”

A szalonna jelentősége abban rejlett, hogy viszonylag könnyen előállítható és sokáig tárolható volt, s nem számított drága alapanyagnak. Lényegében nincs is más benne, mint zsír, illetve némi kötőszövet, így – és ez a lényeg – testkontrollos szemmel is igen kívánatos étel. Persze csak a kenyérszalonna, a jó húsos változat, a kolozsvári vagy a császár, az nem! 

Kenyérszalonna

Őseink gyomrát az adag szalonna hagymával nem feküdte meg, viszont ellátta őket rengeteg energiával.

A másik dolog, amivel találkoztam az volt, hogy a spanyolok nagyon szeretik a tojást, szinte mindig azt esznek, nyáron is. Elkezdtem keresni ennek az okát, hiszen a tojás a köztudatban romlandó, érzékeny étel, nem szereti a meleget. A következőt találtam: tojás a legkönnyebben emészthető fehérje, hamar elhagyja a gyomrot, nem terheli meg az emésztést. A tojás fehérje tiszta protein, a sárgájában főleg zsírok és ásványi anyagok vannak (meg DNS). A legjobb a rántotta és a főtt tojás, a tükörtojás annyira nem jó, a sok olaj/zsír miatt. Mivel főzni sem szeretünk a melegben, a lakásban így is egy jó fülledt 28-29 fok van, csak tojást csinálunk, az hamar megvan, és pár napig ellát minket fehérjével.

Itthon is bevezethetnék...

A harmadik dolog mára egy olyan matrica, amit Ausztriában találtam. A közeli szavatossági idejű termékekre teszik, a felirat: Lebensmittel sind kostbar! Ware in ordnung. Vagyis: „Az élelmiszer költséges/drága dolog! A termék rendben van.” Egyre több helyen jönnek rá ugyanis, hogy a megtermelt élelmiszer kincs, és hatalmas luxus a harmadát/felét kidobni (link és link). Így inkább karitatív szervezeteknek adják, vagy olcsóbban eladják a termékeket – az osztrák Spárban jellemzően féláron, és nem úgy mint itt nálunk, hogy aznap jár le a szavatossága, hanem már hetekkel előtte, hogy legyen esély megvenni! Be is vásároltam pár dolgot, ha már ugyanazt meg lehet kapni fél áron is…

Szép nyarat mindenkinek, legközelebb egy jubileumi nyereményjátékkal jövök vissza!

A blog korábbi tartalmait ITT találod!

Spanyol specialitások és sangría

Az eltelt időben rájöttem, hogy mire lehet használni az előző bejegyzésben említett eredeti finomságokat. A melasz a nádcukor gyártása során visszamaradó sűrű, fekete, értékes anyagokat tartalmazó, édes anyag. Ezt koktélokba, tejes-joghurtos gyümölcsturmixokba, natúr joghurtba lehet tenni ízesítőként. Az extra szűz, finomítatlan olívaolaj – ez az igazi olaj, nem az agyonvegyszerezett és -finomított napraforgóolaj – a mediterrán konyha alapja. Van, hogy csak pirítósra csepegtetve eszik, de teszik salátába is, és bármilyen zöldséges étel főzéséhez is megfelelő. Hevíteni nem lehet, tehát a rántott húst ne ebben süssük ki azért! Sokkal finomabb, jobb, mint a napraforgóolaj, csak hát nálunk nem terem, meg kicsit drága is. Érdemes venni egy üveggel és kísérletezni vele.

Spanyolországban véletlenül találtam rá a krumplis szendvicsre – minden étlap csak spanyolul van, nem mindig értettem, hogy mit kérek –, megrendeltem, megettem, és nagyon finomnak ítéltem. Egy félbevágott zsömle (bocadillo) megpirított és olívaolajjal megkent két fele közé tettek be egy jó nagy darab tepsiben sült krumplit, héjastul, majonézzel. Amilyen egyszerű, olyan zseniálisan finom volt. Igazi TK-s kaja. A fotókon látható az eredeti és az én házi változatom is, érdemes megpróbálni!

Az eredeti

A sajátom

A sangría igazi nyári mediterrán ital. A receptje olyan, mint a húslevesé: ezerféle van belőle, de a lényeg ugyanaz. Gyümölcs, gyümölcslé és alkohol cukorral. Az itt következő receptet több receptből szedtem össze, kipróbáltam, érdemes házilag csinálni, mert a boltban készen kapható 1,5 l-es „sangríák” nagyonis rosszak.

Sangría recept:

Hozzávalók

apróra vágott narancs (1 db)

apróra vágott citrom (fél)

apróra vágott alma (fél), de lehet mangó, barack, egyéb nyári gyümölcs is

1 üveg száraz vörösbor

1 dl rum vagy 2-3 dl Martini

1 l narancslé

cukor ízlés szerint, vagy barna cukor, vagy melasz

Elkészítés

Előző nap fel kell darabolni a gyümölcsöket és be kell áztatni őket a rumba vagy Martinibe. (Ha ez nem megy, akkor a fogyasztás napján is össze lehet őket keverni, nem gond.) A beáztatott gyümölcsöket jól meg is kell édesíteni cukorral vagy melasszal, hogy édes lében ázzanak. Fogyasztás előtt kell beleönteni a lehűtött bort és narancslét, majd édesíteni kell, addig, amíg finom nem lesz. Jégkockákat is dobhatunk bele. Felszolgálhatjuk úgy is, hogy a pohár alján barna cukor van, jól is néz ki és finom is lesz tőle az ital, de kancsóból is töltögethetjük. Szívószállal a legjobb inni, lehet fogócskázni a gyümölcsdarabokkal (és a jégkockákkal, ha tettünk bele azt is)!

Ez is házi, meg is ittuk hamar :-)

A blog korábbi tartalmait ITT találod!

Spanyolországi élmények

Szerencsés helyzetben vagyok, mert minden évben lehetőségem van külföldre menni. Az idei tavaszon Spanyolországban jártam – egy Madrid, Córdoba, Málaga körutat tettem. Ebben a bejegyzésben kihagyom a csodálatos hangulatokat, épületeket, utazásokat, tengerpartokat és ébredéseket (az öt utolsó szóban csupa ötszótagú szót írtam, feltűnt?), és csakis arról írok röviden, hogy miért olyan boldogok a spanyolok, és mit esznek ahhoz, hogy egészségesek maradjanak.

Először is: Spanyolországban minden megtalálható a boldog élethez: napfény, meleg, jó levegő, tágas, nagy terek, rengeteg tenger, és az a jellegzetes „nem idegeskedem” hozzáállás, amely annyira kellene ide, kelet-Európába is… Nem idegeskednek, nem szólnak be, nem dudálnak, mindenki kivárja a sorát… Óh, istenem! Az éttermekben kapható, jellegzetes spanyol ételek többsége amúgy TK-s szemmel rémisztő – amíg meg nem látjuk, hogy milyen szívesen készítik és milyen kicsik az adagok. Magyar szemmel nézve minden adag olyan kicsi… Ráadásul ők is ugyanazt eszik, amit a kedves vendég – ez eleve bizalomgerjesztő. Elég rámutatni, „izé, azt kérem, amit az a donna eszik ott!” és már hozzák is. Mivel kicsi az adag, esély sincs elhízni – ha mindenből csak egyet rendelünk, persze csak akkor. Több napig ettem nem TK-s kajákat, gond nélkül… Az emésztésem teljesen rendben volt.

Vendéglátóimnak hála, pár napig sikerült azt enni, amit ők, és nem csak folyton a büfék és éttermek kínálatát, bár természetesen az sem rossz! És ez magában, szinte természetesen testkontrollos, figyeljetek csak:

• Vacsora: sült cukkini, borsó rántott hússal (na jó, ez utóbbi necces)
• Ebéd: gazpacho, sült hús gombával
• Vacsora: hagymaleves, hal párolt brokkolival
• Ebéd: karfiolleves, olasz tészta

A büfék nagy része lehetőséget ad arra, hogy egyféle dolgot együnk, tehát szintén testkontrollos: rántott tintahal vagy tengeri hal, rák, tészta, krumpli – ettem sütőben sült krumplival töltött kenyeret majonézzel – tiszta keményítő… Általában egyféle dolgot ajánlanak, még a híres paëlla is inkább csak rizs, még ha egy kis húst is tesznek rá, de van „vegetal” változatban is. Szóval nem volt gond, bár, őszintén, nem igazán néztem, mit eszem, arra a pár napra… Fantasztikus volt! Minden halálosan egyszerű, kicsi, könnyen emészthető és finom. Gondolom, nem véletlen: a nyári 42 fokokban egyrészt nem jó, ha megromlik a fehérje, másrészt előnyös könnyen, gyorsan emészthető ételeket enni.

Ami különösen izgi, az a spanyol vörösbor és olívaolaj, amelyet helyben termelnek, és a melasz, amit ajándékba kaptunk – még keressük, mire jó, de az biztos, hogy igazi specialitás, nagyon finom dolog. Nemsokára megpróbálok sangríát csinálni, maradjatok velem, ha jól sikerül, annak a receptje is érkezik, nem is beszélve a krumplis szendvicsről!

A blog korábbi tartalmait ITT találod! 

A kedvenc mártogatós szószaink

Aki esetleg unja a friss zöldségek ízét (mondjuk, mert túl sokat evett belőlük J), megpróbálhatja az ún. mártogatós szószokat. Feldobják a zöldségeket, finomak, egészségesek. Sőt, izgalmasabbak is, mint a sima öntetek, bár azok is nagyon jók, tervezek azokból is egy kis összeállítást. Rengeteg mártogatós recept van a neten is, itt most három pofonegyszerű és egy kicsit bonyolultabb mártogatóst mutatok be. Rudacskákra vágott zöldségekkel tudjuk kimártogatni, kiváló, egészséges nasi! Azért figyeljünk, hogy fehérje- vagy szénhidrátnapunk van-e, az első három a tejtermékek miatt fehérjés, a negyedik bármihez fogyasztható!

1. Juhtúrós

Hozzávalók:

fél vagy 1 csomag juhtúró (tömlősből mehet egy egész, a hasábból elég a fele)

1 pohár tejföl

só, bors

az erős ízek kedvelőinek: egy gerezd fokhagyma összezúzva

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük – a juhtúrót kissé összetörjük villával, hozzáöntjük a tejfölt, a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és készen is van. A juhtúró íze általában elég intenzív magában is, de nem túlzás a fokhagyma hozzáadása sem.

  

2. Fokhagymás-paprikás

Hozzávalók:

1 pohár tejföl / joghurt

1-2 gerezd fokhagyma összezúzva

édes pirospaprika

Elkészítés:

A tejfölbe belekeverjük a hozzávalókat, és készen is van.

3. Padlizsános

Hozzávalók:

1 db padlizsán

1 pohár tejföl / joghurt

2 ek olívaolaj

2 gerezd zúzott fokhagyma vagy fél fej apróra vágott vöröshagyma

só, bors, kömény

Elkészítés:

A padlizsánt tepsiben betesszük a sütőbe és 40-45 perc alatt puhára sütjük. Utána a héját lehúzzuk vagy a belsejét kanállal kikaparjuk, majd a húsát szétvagdossuk, beletesszük egy turmixba, ráöntjük a tejfölt, az olajat és a hagymaféléket, megfűszerezzük, majd a turmixszal / botmixerrel pépesre turmixoljuk. A hűtőbe tesszük, hogy lehűljön, és hogy összeérjenek az ízek.

4. Avokádós (ebben nincs fehérje, lehet kenyérrel is enni!)

Hozzávalók:

2-3 db érett, puha avokádó

1 gerezd fokhagyma összezúzva

fél lilahagyma apróra vágva

negyed/fél citrom leve (ízlés szerint)

só, bors ízlés szerint

tehetünk még bele apróra vágott paradicsomot is, aki csípősen szereti, tehet bele tabascót vagy csiliport is

Elkészítés:

Félbevágjuk és kimagozzuk az avokádót, a héjából egy kiskanál segítségével kikanalazzuk a húsát, majd egy villával pépesre nyomkodjuk (nem kell nagyon homogénre, de azért kenhető legyen). Hozzáöntjük a citromlevet, hogy a krém megőrizze zöld színét. Hozzáadjuk a fokhagymanyomón átpasszírozott fokhagymát, végül sózzuk, borsozzuk, esetleg hozzáadjuk a paradicsomot, csípős elemeket is. Nagyon finom, intenzív ízű csemege.

A blog korábbi tartalmait ITT találod! 

Recept – töltött kenyér

Egy izgalmas recept a Testkontroll 2 könyvből. Nekem nagyon tetszett, javasolom kipróbálásra!

Hozzávalók:

1 db ½ kg-os rozscipó vagy barna kenyér

1 fej apróra vágott vöröshagyma

1-2 gerezd péppé zúzott fokhagyma

1-2 ek. étolaj

25-30 dkg tisztított zöldség felkockázva (lehet mirelit keverék is)

1-2 db nyers paradicsom felkockázva

fél csokor petrezselyem / kapor / zellerzöldje apróra vágva

só, borsikafű, kurkuma

Ebből készült

Elkészítése:

A kenyér egy csücskét vagy a tetejét előző nap levágjuk, a kenyér belét kiszedjük, elmorzsoljuk, hagyjuk egy napon át szikkadni.

A zöldségekből pörköltet készítünk a kívánt ízesítőkkel: az olajon hagymát pirítunk, majd ezen pároljuk a zöldségeket és a fokhagymát, fokozatosan hozzáadva a fűszereket. Érdemes 1 dl vizet ráönteni, hogy szaftosabb legyen a végeredmény.

A kész pörköltbe belekeverjük az elmorzsolt kenyérbelet (nem feltétlenül kell bele az összes) és a kockára vágott, nyers paradicsomot, utánízesítjük, ha kell, majd a masszát visszatöltjük a kivájt kenyérbe.

Ezután tegyük a hűtőbe, hogy lehűlve könnyen vághatóvá váljon.

Először kissé eltúloztam a kurkumát és az egész csomag petrezselyem is kicsit sok volt, ezért módosítottam az itteni receptet. A végeredményt tányérról kell enni, késsel-villával, mert szétesik, de annál elegánsabb ez a finom és egyszerű, egészséges étel.

Így készült

Betöltve

A blog korábbi tartalmait ITT találod!

Krampampuli – majdnem selmeci módra

A krampampuli igazi forró, lélekmelengető ital a hosszú téli estékre–éjszakákra. Az interneten elterjedt bólészerű, híg, nőknek való J változat helyett én most a mai diákok által főzött selmeci hagyományú italhoz hasonló krampampulit – ahogy az egyetemen hívtuk, „krampácsot” – próbálok bemutatni. A valódi recept titkos, nem jutottam hozzá, de ha hozzájutnék sem tehetném ki a netre, ezért – számtalan vidám szakestély és a neten található receptek ötvözésével – kifejlesztettem egy saját változatot. Jó erős, gyümölcsös, ütős, és egy kicsit sem testkontrollos – de hát sebaj, év vége felé mulatni is kell. Sajnos most már nem tudtok nekiállni, mert pár nappal az ivászat előtt kell elkezdeni az előkészületeket, elnézést ezért, de jövőre bátran nekiállhattok! Akár már januárban is.

Hozzávalók kb. 8 adaghoz:

2-3 dl rum (60 fokos az igazi, de bármilyen jó)

1-2 dl vodka (vagy pálinka)

5-5 dkg a következőkből: apróra tört dió, egész mandula, mazsola, datolya, aszalt szilva, asztalt sárgabarack, aszalt füge (ezeket általában 200 g-os csomagokban árulják, a csomag negyede pont elegendő)

5-10 dkg gyorsfagyasztott erdei gyümölcs, de ezt akár ki is lehet hagyni (bármelyik jó, legyen benne szeder, eper, málna, ribizli stb.)

1-2 üveg jó vörösbor

1 liter víz vagy narancslé

cukor vagy méz ízlés szerint

fél citrom leve

fahéj, szegfűszeg

Elkészítése:

Egy héttel vagy pár nappal a buli előtt össze kell vágni a diót, mandulát és aszalt gyümölcsöket, egy befőttesüvegbe kell tenni őket, és jól fel kell önteni rummal, illetve rummal és vodkával (főleg rummal, de lehet minden egyéb erős ital is). Ezt a keveréket hagyni kell ázni egy pár napig, akár egy hétig is.

Úsznak a gyümölcsök a finom rumban

A főzés napján a kész rumos keveréket egy lábasba kell önteni, majd erre rá a bort és a vizet (vagy narancslevet). A megfelelő fűszerekkel és ízlés szerint cukorral vagy mézzel fel kell főzni. Ezzel gyakorlatilag készen is van. Vigyázva igyátok, üt, mint a rosseb! J Kellemes krampampuli-nóta az iváshoz:

https://www.youtube.com/watch?v=Pxg2OFbgDGY

Enjoy!

A blog korábbi tartalmait ITT találod!