A Testkontroll és az italok

Földünk 70%-át víz borítja. Testünk nagyjából 70%-ban vízből áll (erre mondta egy kémiaprofesszor barátom, amikor szerelmes voltam egy nőbe, hogy „mit vagy úgy oda 35 liter vízért és 10 kiló szénért?”. Nem mindegy, milyen konfigurációban vannak azok a molekulák!) Ezért mondja, ajánlja a Testkontroll c. könyv, hogy az emberi étkezésnek is 70%-ban vízből kell állnia, de nem H2O-ból, vagyis közönséges ivóvízből, hanem gyümölcsökben és zöldségekben felhalmozott, szerves molekulákba kötött vízből. Minden ételünk szárított vagy főzött, tehát „sűrített”, vagyis nem veszünk magunkhoz elegendő szerves vizet. Ez a felismerés a Testkontroll egyik titka. A könyv egyik megdöbbentő megállapítása, hogy ha elegendő gyümölcsöt és zöldséget eszünk, nem lesz szükségünk ivóvízre.

Elhiszem, hogy igazuk van, mert amióta TK-zom, sokkal-sokkal kevesebb vizet iszom. Régen napi 2-3 liter volt az adagom, most mondjuk 3-4 deci, és ez tényleg a maximum. Pedig, bevallom, az én étkezésem nem áll 70%-ban zöldségből és gyümölcsből, mondjuk maximum a fele. De erre is baromi büszke vagyok… J Régen naponta hordtam fel a vizeket a boltból 6-os zsugorban, állandóan elfogytak. Most az akkor felhalmozott ksézletet isszauk hónapok óta. A vízen is spóroltunk, meg amúgy sem baj, hogy nem iszom annyi vizet, mert számtalan helyen írják: a PET-palack (polietilén-tereftalát) káros anyagai beszűrődnek a vízbe és mérgezik a szervezetet. Lehet, hogy nem igaz, de sosem lehet tudni. Az Ásványvíz Terméktanács szerint nem káros, más oldalak szerint káros. Amit lehet, tartsunk inkább üvegben! A munkahelyemen szerencsére üveges vizet kapunk, 3 decis, ebből azért 1-2-t meg szoktam inni.

Amióta reggelire nagy víztartalmú gyümölcsöket, dinnyét, ananászt, szőlőt, pomelót eszem, nem nagyon vágyok vízre, üdítőkre egyáltalán nem, marad a gyümölcslé, a víz, és persze a két kedvenc: a sör meg a bor.

Írtam már, hogy igencsak szeretem a piát, hiszen, ahogy a nóta mondja, „nem vagyok én barát”. A TK ugyan nem tiltja a bort és a sört, de a könyvben többször szerepel, hogy erjesztett italokat nem szabad fogyasztani, márpedig mind a kettő erjesztett (meg az ecet is, azt kifejezetten tiltja a TK). Azzal szoktam vigasztalni magam, hogy nem baj, mindkét kedvenc italom természetes folyamat során jön létre és évezredek óta issza őket az emberiség, hát nagyon rosszak nem lehetnek. Jelenleg heti egy sörözés a haverokkal és heti egy borozás a párommal belefér, legalábbis a fogyásomat eddig nem akasztotta meg (kicsit sem!). Nem is igénylem már úgy az italt, mert több energiám van a dolgaim elvégzésére, nem vágyom annyira a problémákat „megoldó” vagy legalábbis egy időre elfeledtető bódulatra. „Ivós” napokon mindig szénhidrát-nap van, mert akkor lehet vajas vagy zsíros kenyeret enni, ami jól felkészíti és kipáncélozza a gyomrot.

Újonnan fedeztem fel a gyümölcscentrifuga áldásait. A TK kifejezetten javasolja a zöldség- és gyümölcslevek ivását, a könyv egy csomó receptet is megad a megfelelő összeállításhoz. Nagyjából az a helyzet, hogy a gyümölcsöket simán meg lehet enni magukban is, ritkán kell őket centrifugálni, azonban a zöldségek esetében valóban indokolt a „darálás” (mi így hívjuk), mert sokszor túl kemények, erős ízűek (cékla, zeller, fehérrépa), viszont főzve már nem maradnak bennük az értékes tápanyagok. Szóval vettünk egy Scarlett márkájú orosz, 850 Wattos gépet a Media Marktban és azóta rendszeresen darálunk.

Alma-cékla-répalé

A kedvenc zöldségesemnél vettem 20 kg 100 Ft-os almát, amely hivatalosan léalma, amúgy semmi baja és tökéletesen megfelel a célnak. Kis esztétikai hibái vannak (foltos a külseje). Ehhez jön a kilónként mondjuk 150-200 forintos répa és a 200-220 forintos cékla (a valóságban általában mindkettő olcsóbb). Az ital íze mennyei, nagyon egészséges, és még olcsó is! Ha összehasonlítjuk a 300 Ft-os kólával, amely kifejezetten káros, máris jobban jártunk! (A rend kedvéért a kalkuláció: 1 kg alma 100 Ft, 4 répa 100 Ft, 1 cékla 40 Ft = 240 Ft egy-másfél liter egészséges italért!) Egészségünkre!

„Szerzetesek eledele” és saláta update

Találtam egy nagyon egyszerű és finom ételt, amely frissen készül és szinte bármikor fogyasztható. Úgy hívják, hogy szerzetesek eledele, kínai éttermekben általában csinálják, de csak kérésre, frissen, az étlapon sokszor nem is szerepel.

5. Szerzetesek eledele

Hozzávalók:

25 dkg káposzta darabokra vágva

15 dkg zöldborsó, kukorica, zöldbab, brokkoli (lehet fagyasztott is)

(2 kis fej gomba)

2 vékonyra szeletelt sárgarépa

2-3 ek olívaolaj

3-4 ek szójaszósz ízesítésre

Elkészítése. Forraljunk fel egy liter vizet. A zöldségeket tegyük egy nagyobb edénybe és öntsük rájuk a forró vizet. Hagyjuk így 1 percig a zöldségeket, majd öntsük le róluk a vizet. Ezután hevítsünk fel egy wokot, vagy ha ilyenünk nincs, egy magasabb falú bevonatos serpenyőt. Tegyük bele az olajat, majd a zöldségeket. Magas hőfokon, folyamatos rázogatás és keverés mellett pirítsuk át a zöldségeket, de csak annyira, hogy ropogósak maradjanak. A végén sózhatjuk is. Lehet ízesíteni szójaszósszal, nagyon finom, kicsit barnás, sötétebb színt kap tőle az étel. Köretnek adhatunk hozzá barnarizst vagy sima rizst is.

Egy saját készítésű adag

A 2013. október 27-i bejegyzésben leírt salátát közben továbbfejlesztettük, kísérleteztünk, ezért szükséges egy kis update. Újabban sokszor kihagyjuk a lilahagymát, mert erős ízű, munkahelyre esetleg nem a legideálisabb. Ellenben egyre többször teszünk bele kukoricát, jégsaláta helyett fehér káposztát (a kínai kel is jó lehet, de azt még nem próbáltuk ki), és igen finom a piros kaliforniai paprika is, ezt is sokszor teszünk bele. Már a család és a kollégák is kezdik „eltanulni”, egyszerű, finom és egészséges.

Karácsonyi és újévi testkontrollos élmények

A karácsonyi időszak Magyarországon hagyományosan a gyomor veszte. A világban minden a fogyasztásról szól, miért pont az evés lenne a kivétel? A magyar népléleknek szemlátomást része a zabálás, vagyis a gondolkodás és korlát nélküli evészet. A sok történelmi viszontagság után valóban érthető a hozzáállás: amit megeszek, az legalább az enyém! Ennek ellenére borzasztó végiggondolni, hogy mit összeeszik egy átlagos magyar az ünnepek alatt.

De még rosszabb, hogy ezt természetesnek gondolja. Természetesnek veszi a puffadást, a fájdalmat, a gyomorsavat, a böfögést, a nehéz emésztést, az akadozó légzést, még a csuklást is. Pedig alapvető: az az étel, amely megfekszi a gyomrot, gondot okoz, elnehezít, az nem táplál minket, hanem energiát von el a szervezettől és hosszú távon megbetegít.

Ilyenkor tort ülnek a gyógyszergyárak, akik emésztésjavító, hashajtó, hasmenés elleni, illetve savlekötő és puffadásgátló szereket adhatnak el jó kis extra haszonnal (ezeknek a szereknek az eladása jócskán megnő decemberben, dörzsölhetik is a kezüket a gyárosok. Pedig nem is ők tesznek jót nekünk – egyszerűen mi teszünk rosszat magunknak (lásd: http://index.hu/2013/karacsony/hulyere_zabaljuk_magunkat_karacsonykor/).

Be kell vallanom, hogy a mi családunk is igazi hagyománytisztelő, és ennek számos nyoma van: több rokonom erősen elhízott vagy „csak” kövér, egyiküket súlyos gyomorfekéllyel műtötték, egy másiknak candida-fertőzése volt, vagyis szinte mindenhol tetten érhetőek az emésztési és súlyproblémák.

Érdekes kérdést vet fel a mai napság nagyon divatos úgynevezett „paleo”-étrend is. Sokak szerint kiváló. Nem kétlem, biztos vannak előnyei. Szerintem kicsit inkább átverés, marketingfogás, de bizonyos részeit nagymértékben igaznak is érzem: őseinek nagyjából így táplálkozhattak, hiszen általában abból ettek sokat, amiből éppen volt, vagyis nem keverték az élelmiszereket. Ha gyümölcs vagy bogyó volt, azt ették, ha hús volt, azt, ha rovar volt, rovart ettek, ha tej volt, tejet ittak, és ha gabona volt, akkor gabonát ettek. Ez az elmélet gyönyörűen egybevág a Testkontroll elméletével is. Majdnem mindegy, hogy mit eszünk, csak ne keverjük.

Életmód-váltásomnak egyik sarkalatos pontja volt, hogy hogyan fogom bírni a karácsonyi ünnepeket, vagyis a „nagy élelmiszer-keveredést”. Jelentem, jól bírtam. A család lassan „megszokik” engem, csinálnak vegás kaját és salátát is, bár ez utóbbit jellemzően még én viszem magammal vendégségbe. Még mindig ritkának számít Magyarországon, ha valaki hús (és sajt és tej) nélküli ételt enne bármikor is. 

December 24-én vidéken kezdtük, nagyon jól éreztem magam, mert ebédre fehérjét (hal+hús), aztán vacsorára (egy kiadós séta és pár óra eltelte után) szénhidrátot ettem (rizs+sült zöldségek). 25-én szintén visszafogtam magam, ebédre zöldségeket és húst meg (krumpli nélküli) franciasalátát ettem (vittem magammal nyers salátát is), aztán később álltam rá a bejgli- és tésztafogyasztásra. Még egy kis borozás is belefért mindkét nap… Az utolsó nap, 26-a volt a legkeményebb, mert egy régi baráthoz mentünk, akinek fogalma sem volt a váltásomról, de szerencsére megúsztam hús – mint Magyarországon általában – és párolt zöldség párosításával.

Alapvetően jól jártam, az egyetlen voltam széles ez általam ismert világon, aki nem nehezedett el, nem ivott kávét, mégis jól érezte magát és az emésztése is rendben volt. Nem is csoda, hogy egyre többen követnek: a család minden oldalán nagybácsik, nagynénik, anyósok stb. kérik a fogyás titokzatos receptjét. A Bookline még mindig 800 Ft-ért árulja a Testkontroll antikvár példányait, úgyhogy hajrá! Az alapelemek egyszerűek, érdemes próbálkozni! J

És végül a keretes szerkezet kedvéért. Régebben, vagyis még tavaly is, magam is lelkes fogyasztója voltam a most már nem javallott szereknek (ez itt nem reklám, hanem szégyenlős vallomás): Underberg gyomorlikőr, Tisacid savlekötő, Bilagit epefertőtlenítő, Espumisan puffadásgátló, Rennie savlekötő. Tovább is van, mondjam még? És még azt se tudtam, mikor melyiket vegyem be, csak úgy érzésre mérgezgettem magam. Nem, köszönöm, ennek örökre vége! J

BÚÉK mindenkinek!