„Azért eszünk, hogy legyen energiánk!”

Eddig valójában sosem fogalmaztam meg magamnak egy mondatban, hogy miről is szól a testkontroll. Pedig a professzoraim mindig azt tanították nekem, hogy „amit nem tudsz egy mondatban összefoglalni, az még nem kiérlelt, azon még dolgozni kell”. És valóban, én sem tudnám egy mondatban elmondani, hogy miről is szól a testkontroll. Ha megkérdeztek volna, első gondolatom az lett volna, hogy a testkontroll lényege a méregtelenítés. De ez csak részben igaz, hiszen a TK nem tisztítókúra, nem léböjt, nem „kúra”, hanem tudatos életmód vagy étkezési mód. A másik gondolat talán az lett volna, hogy a TK egy természetes táplálkozási mód, amely a természetes higiénia segítségével segít a szervezet egyensúlyát megtalálni. Ez a meghatározás viszont elég „karót nyelt”, tág és nehezen megfogható.

Ekkor jött a képbe tök véletlenül a főnököm, aki szintén tudatos étkező. Egyszer a munkahelyemen spontán arról beszélgettünk a csapattal, hogy ki mit eszik, milyenek az étkezési szokásai. Mivel elég sok nő dolgozik körülöttem, komoly vita alakult ki a rendszertelen étkezés, az állandóan ismétlődő csoki-, gumicukor- és édességevés hatásai körül. Az egészből az derült ki, hogy a kollégáim étkezésében semmi tudatos sincs, vagyis nagyjából azt vallják, amit minden átlagember: azért eszünk, hogy együnk, mert éhesek vagyunk, meg amúgy is mindegy mit eszünk, csak ne legyünk éhesek. A magyar oktatás és táplálkozási kultúra sem lépett még túl ezen, szóval általában azért eszünk, hogy együnk, esetleg azért, mert az étel finom és az evés – jó esetben – élvezetes. Az alapfeltételezés az, hogy ami ennivaló, azt meg kell enni, és le is tudtuk a dolgot. Ennél szerintem azért többet kellene fordítani arra, hogy átgondoljuk, mit és miért is eszünk. Hiszen mindent megnézünk: milyen biztosítást kötünk, milyen kocsit veszünk, ki lesz a társunk, melyik boltba járunk (vagy a mai napra utalva: sokat gondolkodunk azon is, hogy kire szavazzunk). Csak arra nem figyelünk egyedül, hogy mit és mikor eszünk.

Ennek a vitának a folyamán dobta be a főnököm azt az egyszerű igazságot, amit addig még sosem fogalmaztam meg magamnak:

„Azért eszünk, hogy legyen energiánk.”

Igaza van. Ezt kellene tudatosítani mindenkinek. Nem azért eszünk, mert az evés jó, és nem is azért, mert éhesek vagyunk, hanem azért, hogy az életben a mindennapi feladatainkat el tudjuk végezni, helytálljunk mint családapák és családanyák, mint szeretők, mint munkaerő, mint tanuló, mint sportoló, mint munka utáni kocsmatöltelék, mint autóvezető, buszsofőr, tanár, mérnök, akármi. Azért eszünk, hogy az életünk során felmerülő rengeteg problémát meg tudjuk oldani, és utána még legyen energiánk – ez a kulcsszó – a szabadidőnket is értelmesen eltölteni, a testünknek pedig legyen energiája önmagát tisztítani és megújítani.

Fiatal kollégáim még nem tették magukévá ezt a gondolkodást. Gyorséttermekből rendelik az egészségtelen, durva ételeket (csak a példa kedvéért: sajttal töltött sertéskaraj rántva sült krumplival, dürüm kebab sült krumplival, rántott húsos palacsinta és hasonló szörnyűségek – és még ehhez jön a desszert meg a kóla). Egy adag 1400-1500 forintba kerül (rosszabb esetben ehhez jön a kiszállítási díj), ami nagyon drága, és ha belegondolunk, ezekből az ételekből semmi energiát nem nyer a szervezet, inkább csak küzd azzal, hogy kitakarítsa a sok haszontalan anyagot.

Jómagam is rájöttem közben, hogy a húsevés nagyrészt fölösleges, hiszen a húst nehéz megemészteni és nem ad energiát! Eltelít, de ennyi. A fehérjéket az emberi test nagyrészt magának szintetizálja, növényi anyagokból is (vajon a szarvasmarha és a disznó hogy nő olyan nagyra tisztán növényi táplálékon?), tehát gyerekkorban – amikor nő az ember – érdemes húst is enni, de 30-40 évesen ez már nem olyan fontos. A munkatársaim ezt még nem látják. Amikor mondtam, hogy az új ételkiszállítós étteremben csak húsos ételek vannak, egyikük közölte: „ez jól van így”.

Kollégáimon szemmel látható az energiahiány: naponta 3-4 kávét isznak, emellé Bomba „energiaitalt”, és mégis állandóan fáradtak és álmosak. Jómagam jó 10 évvel – de inkább többel – idősebb vagyok náluk, mégis simán bírom a napi 8-9 órás melót. Sosem vagyok álmos és sosem vágyom semmiféle teljesítményfokozóra.

Ennyit ér a jó táplálkozás, az ételek helyes összeválogatása és a tudatos étkezés. Bárki csatlakozhat, a kulcsszó: Testkontroll – Fit for Life. A természetes étkezés energiát és ezzel együtt jó közérzetet, szabadságot ad.