Két íráson is
megakadt a szemem az utóbbi időben. Mindkettő arról szól, hogy – nagyon sokan –
kövérek vagyunk, és még nem találtuk meg annak a módját, hogy hogyan küzdjünk
meg ezzel a problémával. Az egyik cikk statisztikai adatokkal támasztja alá,
hogy mi magyarok különösen kezdünk elhízni, a másik pedig azt fejtegeti, hogy a
gyerekkori evési szokások is hibásak lehetnek a népesség elhízásában (nyilván
nem hízik el mindenki, de statisztikailag kimutatható, hogy a lakosság egyre
nagyobb hányada túlsúlyos). A mozgás hiányával most részletesebben nem
foglalkozunk, de beszédes tény, hogy amíg régen a gyerekek szaladgáltak és
fociztak, ma a számítógép előtt ülnek. Sokak
szerint az elhízás első számú felelőse világszinten a mikrohullámú sütő, amelyben
gyorsan lehet azonnal ehető kaját készíteni.
Az
első cikk (LINK) a statisztikai adatok alapján megállapítja, hogy mi
magyarok vagyunk a legkövérebbek a vizsgált harminc OECD-ország közt. Az adatok
szerint gyakorlatilag a magyar népesség csaknem harmada erősen túlsúlyos. Nem
csak mi, persze, európai trend a folyamatos hízás 2002-2012 közt, de nálunk
talán a legaggasztóbb a helyzet. A cikk megállapítja, hogy „elhízottnak lenni
nem különösebben jó dolog, az Egyesült Királyságban most meg is ijedtek a
második helyüktől. Rengeteg betegség kockázatát lehet csökkenteni nem elhízott
testalkattal, például ha egy kövér ember leadja a súlyának 5–7 százalékát, a
cukorbetegség kockázata már 60 százalékkal csökken. Ezért az angolok most
felméretik a háziorvosokkal az elhízó pácienseiket, és az adatok ismeretében
országos programot terveznek indítani az elhízás ellen”. Mi még nem tartunk
itt, egyelőre az óvodai-iskolai menzák megreformálása folyik. Vicces, hogy
amint a gyerekek egészségesebb ételeket kapnak, azonnal elkezdenek panaszkodni,
hogy ízetlen, számtalan cikk van erről is. Mert már gyerekkorukban el van
rontva az ízlésük.
És
erről szól a második cikk (LINK): a magyar gyerekek többségébe belenevelik a „mindent
meg kell enned, amit eléd raknak” szabályt, holott a gyerek el tudná dönteni,
hogy jóllakott-e már vagy sem. A cikk szerint „gyakorta nem a
szülők, hanem inkább a nagyszülők azok, akik folyton azon keseregnek, hogy a
gyerek »nem eszik rendesen«, de sokszor kiderül, hogy amit ők normális evésnek
tekintetnének, azt inkább non-stop zabálásnak lehetne hívni. […] Magyarországon
egyébként is jellemző egymás mániákus etetése, a vendég kajával tukmálása egy
teljes torta elfogyasztása után is, evés nélkül nem képzelhető el egyetlen
összejövetel sem.” Nagyjából ez a valóság.
Azonban sovány húsokkal, minőségi szénhidrátok, ételek
fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy már gyerekkorunktól kezdve
megtanuljuk a helyes táplálkozást. És felnőttkorban sem késő váltani, erre
példa az én esetem, de biztosan vannak még mások is, akiknek egy kis odafigyeléssel
sikerült megváltoztatni az életüket.