Mi magyarok igen kövérek vagyunk

Két íráson is megakadt a szemem az utóbbi időben. Mindkettő arról szól, hogy – nagyon sokan – kövérek vagyunk, és még nem találtuk meg annak a módját, hogy hogyan küzdjünk meg ezzel a problémával. Az egyik cikk statisztikai adatokkal támasztja alá, hogy mi magyarok különösen kezdünk elhízni, a másik pedig azt fejtegeti, hogy a gyerekkori evési szokások is hibásak lehetnek a népesség elhízásában (nyilván nem hízik el mindenki, de statisztikailag kimutatható, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada túlsúlyos). A mozgás hiányával most részletesebben nem foglalkozunk, de beszédes tény, hogy amíg régen a gyerekek szaladgáltak és fociztak, ma a számítógép előtt ülnek. Sokak szerint az elhízás első számú felelőse világszinten a mikrohullámú sütő, amelyben gyorsan lehet azonnal ehető kaját készíteni.

Az első cikk (LINK) a statisztikai adatok alapján megállapítja, hogy mi magyarok vagyunk a legkövérebbek a vizsgált harminc OECD-ország közt. Az adatok szerint gyakorlatilag a magyar népesség csaknem harmada erősen túlsúlyos. Nem csak mi, persze, európai trend a folyamatos hízás 2002-2012 közt, de nálunk talán a legaggasztóbb a helyzet. A cikk megállapítja, hogy „elhízottnak lenni nem különösebben jó dolog, az Egyesült Királyságban most meg is ijedtek a második helyüktől. Rengeteg betegség kockázatát lehet csökkenteni nem elhízott testalkattal, például ha egy kövér ember leadja a súlyának 5–7 százalékát, a cukorbetegség kockázata már 60 százalékkal csökken. Ezért az angolok most felméretik a háziorvosokkal az elhízó pácienseiket, és az adatok ismeretében országos programot terveznek indítani az elhízás ellen”. Mi még nem tartunk itt, egyelőre az óvodai-iskolai menzák megreformálása folyik. Vicces, hogy amint a gyerekek egészségesebb ételeket kapnak, azonnal elkezdenek panaszkodni, hogy ízetlen, számtalan cikk van erről is. Mert már gyerekkorukban el van rontva az ízlésük.

És erről szól a második cikk (LINK): a magyar gyerekek többségébe belenevelik a „mindent meg kell enned, amit eléd raknak” szabályt, holott a gyerek el tudná dönteni, hogy jóllakott-e már vagy sem. A cikk szerint „gyakorta nem a szülők, hanem inkább a nagyszülők azok, akik folyton azon keseregnek, hogy a gyerek »nem eszik rendesen«, de sokszor kiderül, hogy amit ők normális evésnek tekintetnének, azt inkább non-stop zabálásnak lehetne hívni. […] Magyarországon egyébként is jellemző egymás mániákus etetése, a vendég kajával tukmálása egy teljes torta elfogyasztása után is, evés nélkül nem képzelhető el egyetlen összejövetel sem.” Nagyjából ez a valóság.

Azonban sovány húsokkal, minőségi szénhidrátok, ételek fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy már gyerekkorunktól kezdve megtanuljuk a helyes táplálkozást. És felnőttkorban sem késő váltani, erre példa az én esetem, de biztosan vannak még mások is, akiknek egy kis odafigyeléssel sikerült megváltoztatni az életüket.

A banánról – egy saját fotóval

A globalizáció egyik áldása, hogy van banán Magyarországon is. Apukám határozottan emlékszik, hogy a cucilizmus idején, amikor én még kicsike gyerek voltam, órákig állt sorba banánért a zöldségesnél, aki egy vevőnek egy kilót volt hajlandó adni a csak külföldről, csak kemény valutáért beszerezhető finom gyümölcsből. Hiába volt dögivel a baráti szocialista fejlődő országokban banán, ha csak kemény valutáért adták el és – gondolom – vagyonokba került a szállítása is. Amikor az iskolába bevittem és az osztályteremben megettem egyet, kisebb lázadás tört ki. Mintha ma egy 8 éves gyerek 6-os iphone-nal menne be a suliba… Jah, akkoriban még a banán és a dobozos kóla volt a menőség…

Most szerencsére van egy baromi kedves és dögös ecuadori kolléganőm, aki konkrétan kifejezve mindent tud a banánról (ne értsétek félre!) – mivel náluk mindenki azt eszi és napi jelenség a banánevés. Ők nemcsak nyersen, hanem sütve, főzve is fogyasztják, sőt lisztet és pelyhet is készítenek belőle. De a számomra a legmegdöbbentőbb hír az volt, hogy náluk a banánnak olyan fajtái is vannak, amelyeket mi sohase láttunk – a sütni való, a rózsaszín, a zöld… És ezer receptjük is van hozzá, mint nekünk a krumplihoz. Sajnos – mármint nekünk sajnos.

A munkahelyemen lassan Banana Joe-ként ismernek, mert mindig van, aki banánnal a kezemben lát. Nagyon szeretem ugyanis, sőt, már kezdem a típusokat is megkülönböztetni. A banánnak ezerféle pozitív hatása van (ha jobban is érdekel, dobj egy keresést a „banán élettani hatásai” kifejezésre), most csak egy gyors felsorolás következik (forrás: http://hajraegeszseg.hu/cikk/2014-01-05/gyomorfekelyre-is-jo):

– nagyon könnyen emészthető;

– rendkívül egészséges, számtalan vitamint, nyomelemet és ásványi anyagot tartalmaz (magas a vas-, a réz-, a jód-, a mangán-, a foszfor-, a kálium- és a magnéziumtartalma);

– az egyetlen gyümölcs, amit gyomorfekély esetén is fogyaszthatnak a betegek;

– segít hasmenéskor és szoruláskor, gyomorégés esetén, megszünteti a gyomorsavat, megkönnyíti az emésztést;

– probiotikumként a belekbe jutva elősegíti a jótékony baktériumok szaporodását, míg a káros bacilusokat elpusztítja;

– a depresszió, a melankólia egyik ellenszere, nyugtató és kedélyjavító, sőt stresszoldó is (ennek igazságára személyes garanciát vállalok);

– véd a rák kialakulása ellen, de óvja a szervezetünket a csontritkulástól, a cukorbetegségtől, a vakságtól is.

Meggyőző? Hát hajrá, egyetek Ti is banánt! Reggelire (egészen 12 óráig) nagyon jó, de délutáni fáradtság esetén is, csak arra figyeljetek, hogy próbáljátok meg mindig éhgyomorra enni, mert úgy a legbiztosabb a hatása: a TK alapelvei szerint a banán a legkiadósabb gyümölcs, 30-40 percet is eltölt a gyomorban, mielőtt a belekbe távozik, talán ezért is van annyi gyomorvédő hatása.

A fotón a 2014-es évben összegyűjtött banánjaim címkéit láthatjátok, ennyifélét ettem – mindennap 2-5 darabot, tehát átlagosan 1277 darab banánt ettem meg tavaly, ehhez képest kevés a „fajta”, és külföldön is csak ugyanezeket láttam. De majd ha kiköltöztem Ecuadorba…

Most érdemes elhatározni, hogy váltasz!

Új év kezdődik, mindenki fogadalmakat tesz. Tegyél Te is olyan fogadalmat, amelynek eredménye rendkívül látványos, miközben szinte semmi lemondást nem kíván – csak egy kis tudatosságot. Akár még azt is mondhatod másoknak, hogy január 1-jén tetted a fogadalmat, de „csak most látható az eredménye”. Vezesd be a Testkontrollt az életedbe, nem fogod megbánni!

A január ugyanis nem alkalmas arra, hogy koplaljunk: a tél nem a tisztulni, fogyni vágyók ideje, a test ilyenkor inkább raktározni szeret. Fogyókúrába nem érdemes kezdeni, mert amint abbahagyjuk a fogyókúrát, azonnal visszahízzuk a leadott kilókat. A Testkontroll ésszerű, a koplalást messziről sem ismerő étrendje az, ami segíthet Neked is abban, hogy lefogyj, de főleg, hogy ENERGIKUSABB legyél!

A Testkontroll legfontosabb alapelveit többek között ezen a blogon találod meg (katt IDE), de érdemes az eredeti könyvet megvenni és elolvasni, párszáz forintért kapható a könyv antikváriumokban (Harvey és Marilyn Diamond: Testkontroll [Fit For Life], 1985).

Nem csak fogyni fogsz, de sokkal jobban fogod érezni magad, és sokkal energikusabb leszel! Ja, és semmiről sem kell lemondanod, csak tudatosan össze kell válogatnod, hogy mikor és mit eszel.

Ha elolvastad az alapelveket (katt IDE) és elsőre túl soknak tűnik a szabály (pedig egyáltalán nem sok, egy hét alatt meg lehet tanulni és szokni), kezdd el a következők egyikét vagy mindegyikét, és máris érezni fogod a pozitív változást:

- Délelőtt 12 óráig csak gyümölcsöt egyél! Mindegy mit, csak friss gyümölcs legyen!

- Minden étkezéshez egyél meg egy kis nyers zöldséget! Ez lehet uborka, paradicsom, répa, retek, káposzta, rukkola, vagy bármilyen nyers zöldsaláta, akár a boltban kapható kis előre csomagolt saláták egyike is.

- Kerüld a tömény, száraz ételeket (olajban sült ételek, csipszek)!

- Kerüld a cukrozott italokat és (lehetőleg) a kávét!

- Kerüld a cukros, hizlaló ételeket (tejcsoki, sütemények stb.)!

- Mindennek a víz az alapja: egyél friss, vízben gazdag ételeket és igyál sok tiszta vizet!

Legközelebb kitérőt teszünk a csodálatos gyümölcsök világába. Bye!