Mi magyarok igen kövérek vagyunk

Két íráson is megakadt a szemem az utóbbi időben. Mindkettő arról szól, hogy – nagyon sokan – kövérek vagyunk, és még nem találtuk meg annak a módját, hogy hogyan küzdjünk meg ezzel a problémával. Az egyik cikk statisztikai adatokkal támasztja alá, hogy mi magyarok különösen kezdünk elhízni, a másik pedig azt fejtegeti, hogy a gyerekkori evési szokások is hibásak lehetnek a népesség elhízásában (nyilván nem hízik el mindenki, de statisztikailag kimutatható, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada túlsúlyos). A mozgás hiányával most részletesebben nem foglalkozunk, de beszédes tény, hogy amíg régen a gyerekek szaladgáltak és fociztak, ma a számítógép előtt ülnek. Sokak szerint az elhízás első számú felelőse világszinten a mikrohullámú sütő, amelyben gyorsan lehet azonnal ehető kaját készíteni.

Az első cikk (LINK) a statisztikai adatok alapján megállapítja, hogy mi magyarok vagyunk a legkövérebbek a vizsgált harminc OECD-ország közt. Az adatok szerint gyakorlatilag a magyar népesség csaknem harmada erősen túlsúlyos. Nem csak mi, persze, európai trend a folyamatos hízás 2002-2012 közt, de nálunk talán a legaggasztóbb a helyzet. A cikk megállapítja, hogy „elhízottnak lenni nem különösebben jó dolog, az Egyesült Királyságban most meg is ijedtek a második helyüktől. Rengeteg betegség kockázatát lehet csökkenteni nem elhízott testalkattal, például ha egy kövér ember leadja a súlyának 5–7 százalékát, a cukorbetegség kockázata már 60 százalékkal csökken. Ezért az angolok most felméretik a háziorvosokkal az elhízó pácienseiket, és az adatok ismeretében országos programot terveznek indítani az elhízás ellen”. Mi még nem tartunk itt, egyelőre az óvodai-iskolai menzák megreformálása folyik. Vicces, hogy amint a gyerekek egészségesebb ételeket kapnak, azonnal elkezdenek panaszkodni, hogy ízetlen, számtalan cikk van erről is. Mert már gyerekkorukban el van rontva az ízlésük.

És erről szól a második cikk (LINK): a magyar gyerekek többségébe belenevelik a „mindent meg kell enned, amit eléd raknak” szabályt, holott a gyerek el tudná dönteni, hogy jóllakott-e már vagy sem. A cikk szerint „gyakorta nem a szülők, hanem inkább a nagyszülők azok, akik folyton azon keseregnek, hogy a gyerek »nem eszik rendesen«, de sokszor kiderül, hogy amit ők normális evésnek tekintetnének, azt inkább non-stop zabálásnak lehetne hívni. […] Magyarországon egyébként is jellemző egymás mániákus etetése, a vendég kajával tukmálása egy teljes torta elfogyasztása után is, evés nélkül nem képzelhető el egyetlen összejövetel sem.” Nagyjából ez a valóság.

Azonban sovány húsokkal, minőségi szénhidrátok, ételek fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy már gyerekkorunktól kezdve megtanuljuk a helyes táplálkozást. És felnőttkorban sem késő váltani, erre példa az én esetem, de biztosan vannak még mások is, akiknek egy kis odafigyeléssel sikerült megváltoztatni az életüket.