Jópár éve szenvedek attól, hogy nem ideális az alakom. A
párom így is szeret, a haverok szerint sem vagyok kövér, én mégis szeretnék
olyan lenni, mint fiatal koromban, olyan 70 kiló körül. Egyszer, külföldi
tanulmányaim során voltam 60 is, de az már mindenki szerint nagyon kevés volt.
Most 86-87 vagyok, a barátaim között van aki még biztat is, mondván: „a férfi
100 kilónál kezdődik”. Hát nekem nem. Két éve döntöttem el határozottan, hogy
lefogyok, de nem úgy akartam, ahogy sokan, akik pár hétig koplalnak, hogy utána
megint zabálhassanak. Ugyanis nem bírom a koplalást, ha éhes vagyok, se
dolgozni, se semmi mást nem tudok csinálni. Emiatt kiesett minden
kalóriaszámlálós meg ilyen-olyan korlátozást tartalmazó diéta. Nem is nagyon
kerestem, mert amikor megláttam, hogy mit kellene enni és milyen a mintaétrend,
szinte minden diéta kiesett a rostán.
Én olyant kerestem, amelyben mindent ehetek, kisebb
megkötésekkel, hiszen nem tudok lemondani a húsról, a pacalról, a disznósajtról
meg egy csomó dologról, amit szeretek. Nincs időm arra sem, hogy mindig új,
ismeretlen növények és alapanyagok után szaladgáljak a különféle bioboltokba és
ezekből főzzek minden áldott nap. A páromra is tekintettel kellett lennem, neki
se jó, ha külön-külön kell főzni, és nem a megszokott nyersanyagokat
használhatjuk.
Tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy a hízásnak köze van
a méreganyagok felhalmozódásához, és ezt saját magamon éreztem is: fáradt
voltam, kevés energiám volt, és éreztem is, hogy herótom van már a kenyértől,
parizertől, éreztem, hogy a szervezetem minőségi ételekre vágyik. Csak lusta
voltam lépni. Hogy mit ettem még akkoriban, egy későbbi bejegyzésben mesélem
el.
Gyerekkoromból emlékeztem, hogy megvolt nekünk a TK könyv,
de közben eltűnt, lehet, hogy az egyik takarítóakció során eladtam egy
antikváriusnak. Még hozzá lehet jutni, nekem 600 Ft-ért sikerült megszereznem
egy internetes könyvesboltból. Emlékeztem az alapelveire, miszerint ez nem egy
klasszikus „diéta”, hanem egyfajta szabályrendszer, amelyet betartva jobban
érezhetjük magunkat és még fogyhatunk is. Lényegében mindent lehet enni, lehet
sokat enni, és az sem baj, ha egyszer-egyszer „bűnözünk” egy kicsit. Emlékeztem
rá, hogy éveken át lehet csinálni, elkerülve a jojóeffektust, tehát nem
kampányszerű diéta lesz, amit csinálunk, hanem egy mélyebb változás. Persze
csak homályosan emlékeztem a részletekre, de végül azt mondtam, egy próbát
megér: legalább újra elolvasom a könyvet.
Szerdán jött meg a könyv, és én annyira a hatása alá kerültem, hogy csütörtökön már kezdtem is a gyakorlati megvalósítását. A párom csak pislogott… Nemsokára azt is megírom, hogy miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése