Mostanában sokat
gondolkodom azon, hogy mi is lehet a Testkontroll
című könyv titka. Nyilvánvalóan működik a módszer, megvan a fogyás, megvan az
energia, bizonyítottnak látszik, hogy a pofonegyszerű módszer tényleg hatásos.
Ezért kicsit furcsa, hogy rengeteg támadás éri a módszert, dehát ahogy egy
korábbi bejegyzésben is írtam: divatőrületek jönnek-mennek, ilyen-olyan diéták
váltják egymást, az eredeti testkontroll mégis kb. 30 éve megvan (közben
jónéhány módosítás történt, megjelent a Testkontroll
2 és egyéb kiadványok is), és mindig vannak követői, akik állítják: az
eredeti, legegyszerűbb módszer a legjobb. Eltorzított, vulgarizált formában is
él a módszer a neten, erről majd egy későbbi bejegyzésben fogok írni.
Szóval nézzük meg,
hogy mik adnak támadási felületet az amúgy pofonegyszerű módszerrel
kapcsolatban. A könyv elolvasása után a következő dolgok „bökték a csőröm”,
ezekről szeretnék itt egy kicsit írni. Személyes vélemény következik.
A könyv első és
legfontosabb állítása az, hogy étrendünknek kb. 70%-ban nyers zöldségből és gyümölcsből
kell állnia. Ez eddig nagyon ideális képlet, főleg, ha saját kertünk van és
pontosan tudjuk, hogy mit és hogyan termeltünk. Igen ám, de a ma városi embere
(és már egyre inkább a falusi is) boltban veszi a zöldséget-gyümölcsöt és
fogalma sincs, hogy miben mennyi vegyszer és vitamin van. Kutatások szerint az
1950-es évek óta a megtermelt zöldségek vitamintartalma radikálisan csökkent, a
vegyszertartalmuk pedig radikálisan nőtt. Az import és melegházi terményekről szerintem
ne is beszéljünk, ki tudja, micsoda anyagok vannak bennük. Ezzel együtt persze
nyilván fogyaszthatóak, csak érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni. Ha valaki
házi zöldséget, gyümölcsöz ajánl fel nekem, azonnal kapok az alkalmon és
köszönettel elfogadom, legyen bármiről is szó.
A terményekben lévő méreganyagokról
meg annyit, hogy a szervezet simán elbánik velük, egészen addig, ameddig a
bevitt méreganyag kevesebb, mint amit a szervezet ki tud választani. A nyers
zöldség és gyümölcs pedig nyilvánvalóan segíti a tisztulást, még akkor is, ha
vannak bennük nemkívánatos anyagok is. Vagyis a fentebb leírtak egyike sem ok arra,
hogy ne együnk rengeteg zöldséget és gyümölcsöt.
A könyv rettenetesen
ellenzi a tejtermékek fogyasztását és joggal. Egy kardiológus professzor
ismerősöm mondta, hogy a tej emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ez igaz is,
hiszen a kisboci tápláléka, és talán az sem véletlen, hogy az emberek nagy
része amúgy is allergiás a tejre. A joghurt, kefir és sajtevés azonban már
egyáltalán nem káros, ebben a könyv talán túl szigorú.
Azt is állítja a
könyv, hogy ha már mindenáron húst akarunk enni, az legyen csirke- vagy
pulykahús, semmiképpen se vörös hús. Ismerve, hogy manapság hogyan tartják és
vágják a csirkéket, hogy hormonokat, antibiotikumokat és arzént etetnek velük,
a csirkehús sem tűnik egészségesebbnek, mint a többi. Érdekes az is, hogy a
könyv a csirkehúsevés propagálása ellenére kifejezetten tiltja a tojásevést.
Kicsit ellentmondásos a dolog.
A könyv szintén
tiltja a vitaminok és egyéb kiegészítők fogyasztását, azt mondván, hogy ezekre
a helyes táplálkozás mellett nincs szükség, csak újabb kiválasztandó méreganyag
a testünknek. Hát erre végképp nem tudom, mit mondjak, a vitaminokról annyifélét
írnak, ahány tudós éppen foglalkozik a dologgal (plusz lásd a
zöldségek-gyümölcsök vitamintartalmáról szóló dolgokat föntebb). Valaki szerint
a mesterségesen előállított vitamin nem is ér semmit, a gyógyszergyárak szerint
ugyanolyan jók, mint a természetes vitaminok, a napi mennyiségeken meg amúgy is
folyamatosan megy a vita. A C vitaminból pl. eddig napi 60 mg volt az ajánlott
adag, mostantól 80 mg, az Amerikai Egyesült Államokban viszont már most is 100
mg-nál járnak.
Mivel a könyv ezeket
a kérdéseket is feszegeti, nyilván érzékeny területekre is téved, és emiatt
lesz támadható, de hát ilyen a táplálkozástudomány: nagyon kevés bizonyosat tud
mondani, és az sem igaz mindenkire, hiszen mindenki különböző. És ez így jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése