Egy év testkontrollal

Azt hiszem, hogy gratulálhatok magamnak. De nem azért, mert egy éves lett a blogom ;-), hanem azért, mert egy éve a testkontroll szabályai szerint élek – teljes sikerrel! Megpróbálom tehát egy kicsit összefoglalni, hogy hogyan telt el ez az év, hogyan adtam le tartósan 10 kilót és hogyan váltam tudatosan étkező, vidám és energikus emberré. És nagyon büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam csinálni.

Az első és legfontosabb, ami miatt az egészet elkezdtem, az a súlycsökkentés. 88-89 kilóról indultam, pedig már a 80-at is soknak tartottam, csak akkor még nem találtam meg azt a módszert, amely segít a lefogyásban. Abban azonban biztos voltam, hogy valamit tennem kell, a 90-et nem akarom elérni! Augusztusban vettem meg a korábbról már ismert Testkontroll könyvet, szeptember elején olvastam el, és szinte azonnal el is kezdtem átültetni a gyakorlatba. Miután már az első héten fogytam egy kilót és azonnal sokkal energikusabbnak éreztem magam, megvolt a kellő motiváció, hogy csináljam tovább.

Azóta pedig gyönyörűen beállt a rutin, tudom, hogy mikor, mit kell enni és venni, mindennap készítek magamnak és eszek nyers zöldségsalátát és gyümölcsöt, és egyre kombinatívabban és fantáziadúsabban variálom is őket. Felfedeztem a nyers ételek fantasztikus ízét, új gyümölcsöket és zöldségeket próbáltam ki, ami a gasztronómiai horizontomat is szélesítette. Megtanultam tudatosan felkészülni és enni: minden új nap reggelén kicsit végiggondolom, hogy aznap mit fogok enni, hogy ne a véletlenen (vagy éppen egy étterem aznapi választékán) múljon a napi étrendem. A munkahelyemre mindennap beviszem a teljes aznapi kajámat, amit a bent töltött 8 óra alatt megeszegetek – ha meg nem, az se baj, megmarad másnapra a vállalati hűtőben. A tudatosabb étkezés a pénztárcámon is meglátszik: sokkal kevesebbet kell kajára költenem.

Fél év után már nem csak a fogyás érdekelt – akkor már nem fogytam tovább –, hanem elkezdtem felfedezni a táplálkozás egyéb vonatkozásait és a modern élelmiszeripar trükkjeit. Ahogy egyre több energiám lett, egyre többet mozogtam, sportoltam is, a testkontroll szép lassan egész kis életmódprogrammá nőtte ki magát. A tíz kiló mínusz minden téren meghozta a gyümölcsét: a cipőim talpa nem kopik el olyan gyorsan, évek óta nem látott barátok gratulálnak, hogy milyen jól nézek ki az új sukár alakommal (plusz, ahogy egyszer írtam, rám jönnek a régi, 10-15 évvel ezelőtti menő ruháim is), és jobban mennek a kerékpáros és gyalogtúrák is. Pár éve 15 kilométert tudtam legyalogolni sajgó, hólyagos lábakkal, pár hete simán megcsináltam 20 kilométert úgy, hogy lényegében még el sem fáradtam tőle. Ha nem kell egy vödör víz súlyát pluszban cipelni, az nagyon megdobja az ember teljesítményét.

Az életmódváltozás része volt az is, hogy egy idő után kidobtam a hűtőből a régen vett dolgokat, mert úgy éreztem, már nincs szükségem rájuk: fokhagymakrém, pizzakrém, ilyesmi. Egy éve nem vettem bolti felvágottat, szalámit. Egy éve nem ettem süteményt, kekszet, fagyit, cukros dolgokat, nem ittam kólát vagy bármilyen cukrozott italt sem. Sőt, kávét vagy teát sem! Kerülöm a tömény, agyonízesített dolgokat, próbálok természetesebben étkezni, vegetáriánus ételeket fedeztem fel, és sokkal jobban érzem így magam. Egy éve vettem egy gyümölcscentrifugát, nagyon bevált, finom és egészséges italokat készítek magamnak és a családnak.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy sok lemondással járt a váltás, szeretném elmondani, hogy mindez nem lemondás, hanem ennyire átalakult az életem. Nem igénylem többé az egészségtelen dolgokat. Persze belefér egy kis bor vagy sör, egy kis fehér kenyér, de ha az étkezésem 80-90 százaléka rendben van, akkor az a maradék 10 már nem okozhat problémát. És azért sem lehet szó lemondásról, mert mindent ehetek, amit szeretnék, csak tudni kell, hogyan és mikor illik bele az étrendbe!

A család és az ismerősök is megszokták, hogy én „ilyen vagyok”, készülnek, ha megyek, hogy nekem is legyen mit ennem, néha még tanácsolat is kérnek, hogy ők mit egyenek, a receptjeim is sikeresek az ismerősök körében. És azt is élvezem, hogy írogatom ezt a kis blogot – ha csak egy embernek segítettem vele, már megérte. Kérdezzetek bátran itt lent a kommentekben, ha tudok, segítek!