Minden fejben dől el

Szervezetfejlesztésből tanítják, hogy a változások nem történnek meg maguktól, menedzselni kell őket. Ezt hívják úgy, hogy változásmenedzsment. Mint írtam már, a nagy változásokra meg kell érni, el kell fogadni az újat, máshogy nem fognak működni a dolgok. Változásmenedzsmentből azt tanítják, hogy a változás akkor jó, akkor teljes, ha már senki sem szeretné a régi világot visszacsinálni. Azt hiszem, aki elkezd egy egészséges életmódot, hamar rákap a jóra és utána már nem nagyon vágyik vissza a régi dolgokhoz. Ha meg igen, az sem baj: a TK pl. egyáltalán nem tiltja, hogy néha együnk egy nagyot a kedvenc ételünkből, csak utána mindig térjünk vissza az egészséges útra.

A TK-t, ha szétnézünk a neten, diétaként és módszerként is emlegetik, a szétválasztásos étrendek sorában található meg. Természetesen sok kritika érte, mint minden módszert, de tegyük a kezünket a szívünkre és kérdezzük meg: tudja egyáltalán valaki, hogy mi az ember számára legideálisabb táplálkozás? Erre a kérdésre mindenki más választ ad, és szerintem, ha bárki megmondaná a tuti választ, az Nobel-díjat kapna. Mivel élő emberi lényeken nem lehet kísérletezni, maradnak a következtetések és a tapasztalati tények. A kaukázusi emberek állítólag azért élnek olyan szép hosszú életet, mert folyton kefirt isznak. A japánok hosszú életének titka a rengeteg hal. Svájcban a mértékletes evés és gondolom a fejlett egészségügy áll a háttérben. Az olaszoknak a könnyű tésztaételek és borok, valamint az idegeskedés hiánya teszik lehetővé a hosszú életet. A spanyolok szinte tökéletesen táplálkoznak: keveset esznek, finom leveseket és húst zöldséggel. És persze vannak egyéni eltérések is, hiszen mindenki másmilyen.

A Testkontroll szerzői azért írták a könyvet, mert látták, hogy az amerikai társadalom mennyire egészségtelen és elhízott. A műsoraik is bizonyítják ezt: van pl. a „Fald fel Amerikát” (valami ilyesmi címe van), amelyben folyamatosan egészségtelenebbnél is egészségtelenebb ételeket zabálnak két pofára. Ha szétnézünk mifelénk, itt is ez megy: a magyarok többsége is zabál, az étteremben nem az íz vagy az egészség számít, hanem az adag nagysága, leragadtunk a rántott hús – sült krumpli kombinációnál, s bár a magyar médiumok is unásig ismételgetik, hogy elhízottak, betegek vagyunk, tenni senki nem tesz ez ellen semmit. A gyerekeket menzás kajával riogatják, hódítanak a zsíros, cukros, E-számokkal teletömött, agyonkezelt ételek és italok. A többség által ismert magyar konyha sem kevésbé egészségtelen: zsíros, túl sok benne a hús, kevés az értékes növényi anyag, folyamatosan keveri a fehérjét és a szénhidrátokat, nagyon sós, fűszeres. Persze, a külföldiek imádják, mert ízes, nagyon finom, de nekik csak nyaraláskor kell enniük belőle…

Mivel valójában senki sem tudja, hogy milyen az ember számára az ideális táplálkozás, sokféle diétát kitalálnak. Szerintem egyik diéta sem jobb vagy rosszabb, megjelenik, marketingelik, éltetik, aztán elkezdik fikázni, miután sokan kipróbálták, rámutatnak a hátrányaira (sőt, egyes „tudósok” csak úgy a karosszékből ex cathedra is), majd jön a következő diéta és így tovább.

Ha vennénk három embert egy kísérlethez – egyikük csak húst, a másik csak szénhidrátot, a harmadik csak zöldséget és gyümölcsöt ehetne – nincs kétségem, hogy az elsőnek elég hamar komoly egészségügyi problémái lennének, a második elhízna és felpuffadna, a harmadik viszont szerintem elég hosszú ideig gond nélkül élhetne. A zöldség és gyümölcsevés mindenképpen hasznos, ez biztos, és a TK-ban emellé gyakorlatilag mindent lehet enni: húst, sajtot, krumplit, tésztát, sőt még majonézt, vajat és zsírt is. A szervezetünk jelez, ha valamire vágyik, és akkor azt is kell enni.

Korábban megírtam, hogy miért a TK-t választottam. Egyszerű, betartható, a magyar étkezésbe is lényegében gond nélkül beilleszthető. Ma például apámnál vendégeskedtem. Kelkáposztafőzelék volt, pörkölt, tészta, petrezselymes krumpli, sült hús és palacsinta. Hamar felmértem: itt érdemes lesz szénhidrátot enni, mert abból több van és jobban keverhetőek; ha húst ettem volna, nem lett volna hozzá saláta, magában meg, lássuk be, nem az igazi. Ezért főzeléket és petrezselymes krumplit ettem pörköltszafttal. Amikor megkérdezték, hogy miért nem eszem húst, elmondtam, hogy külön eszem a fehérjét és a szénhidrátot – erre csomagoltak nekem húst, hogy azt majd otthon egyem meg salátával. Ennyi az egész. Édességre úgyse vágytam, eddig se nagyon szerettem. Ez csak egy átlagos példa volt, de mutatja: a mindennapi életben sem gond a testkontroll alkalmazása.

Ételünk legyen a gyógyszerünk. Döntsük el, hogy váltani akarunk, és akkor menni fog! A fő szabály az, hogy ha van egy diéta, ami tetszik, azt csinálni kell, kitartani mellette és kész. Ez az, ami csak bennünk magunkban dőlhet el.